Már csak fásult pofával bámulom, hogy hányadik lehetőséget fogjuk elengedni. Jó esetben valaki lecsap rá külföldről, rossz esetben nem ugorja meg sehol a vezetői ingerküszöböt (ami ugye gyakran olyan magas, mint egy drogos kamaszkurváé) és eltűnik. Aztán majd 20 év múlva, viszontlátva darabjait mosolyogva elmondhatjuk: "magyar találmány".

Ennyit... Hát azért ebből nem sokat fogunk enni.

És mindezt miért? Mert olyanok vagyunk, hogy nem érdekel minket semmi. Motiválatlan nép vagyunk, és értem én, hogy miért, de akkor is! Ez már komolyan nevetséges. Hát hagyjátok már abba! Tök bénák vagytok! Írok is nektek egy levelet:

Kedves Nép!

Légy szíves, fejezzétek be a bénáskodást, mert a seggetekre veretek a Magyarok Nagyasszonyával! Ebben is van valami vicces, de akkor legalább nagy arcunk volt! Nem adtuk alább...

De most már legyetek normálisak, na! A jó dolgokban ne tököljetek már annyit, és ne önmagatok fontosságát bizonygassátok évekig, mint egy önbizalomhiányos napközis! Én elhiszem, hogy mind egyforma ügyesek vagytok, felejtsük el ezt a témát, és most legyünk ügyesebbek másoknál. Nem, nem azt akarom mondani, hogy most leigázzuk őket, de tudjátok, lehetne kicsit jobb.

Lehet, hogy sokaknak újdonság lesz (legalábbis a tapasztalataim alapján ez lenne indolkolt), de egyedül nem lehet olyan nagy dolgokat megcsinálni. Kevés vagy hozzá! Persze lehet nagy autód meg csöcsös nőd, meg politikai álláspontod, de nagy dolgokat nem tudsz megcsinálni.

Mondjuk ez esetben egy buszt. Érted?

Ahhoz sok ember kell, aki együttműködik. De mi nem csináljuk. Viszont csinálunk mást. Például szopatjuk egymást a munkahelyünkön. Az összes cégvezetés hatalmi harcok vagy szimpla töketlenkedések abszurd halmaza. Idővel mindenhol megjelennek az alfahímek és alfanőstények, akik üresen kongó fejjel, de annál magabiztossabban fúrják fel magukat egészen a top managementbe, aztán ott végre elkezdhetnek hülyeségeket beszélni. Ez megy mindenhol. Bizony, ez megy a minisztériumokban is. Felettük is, alattuk is. Mindenhol. Bizonygatjuk egymásnak, hogy fasza gyerekek vagyunk, miközben nem csinálunk semmit. Azt mondjuk: "hát ez az ország ilyen, nincs mit tenni"... Mekkora faszság már ez!

Én nem értem magunkat, esküszöm! Nem értem, miért jó ez nekünk? Szar, de legalább meleg?

Olyanok vagyunk, hogy az már ciki! Sok depressziós óvodás. Az egyik fele fosik, azért nem csinál semmit, a másik meg túlkompenzál és akkora arca van, hogy képtelen megegyezni a másik ugyanolyannal. Ez meg ezért nem csinál semmit. Mármint semmi hasznosat. Bezzeg faszságokra van eszük!

Bye bye integessünk a Credo E-Bone-nak:

ami nekünk spórolt marketing lóvét: ingyen lett híres (már most és külföldön is),

ami nem teljesen alaptalan: gyártottunk már pár buszt.

Szerintem kaphatna állami "ösztönzést", hiszen ha ráfekszünk még autóbusz nagyhatalom is lehetnénk.

Csinálhatnánk trendi buszokat! Ami után szoknyájukat felrántva visítoznának csajok! Tök menő!

És ne mondjátok, hogy ez a külföldi figyelem önmagában még kevés! Mit akartok még ingyen? Mikor volt utoljára magyar busznak külföldi rajongótábora? És most nem azokra a furcsa srácokra gondolok, akiknek egyik fajtája fejből mondja a Taurus mozdonyok pillanatnyi helyzetét a naprendszerben.

És ne jöjjön nekem senki azzal, hogy nem megvalósítható! Nem az a lényeg. Ha nem lehet pont így megcsinálni, csináljátok meg máshogy. Elég ha kábé ugyanígy néz ki, és ugyanez a neve. Akkor ez Az, az meg Ez, és kész...  

De nem. Mi szopatjuk egymást, meg vinnyogunk, hogy elmegy a magyar "agy". Naná, hogy elmegy. Ott kell, itt meg nem kell. Itt az emberek egy része nyeheg, hogy szar, a másik fele meg szimplán köcsög. Aki meg csinálna valamit, annak mindkettő keresztbe tesz. A nyehegő csak lebeszéli, a köcsög meg jól megfúrja és megdögleszti.